5.rész

Váratlan fordulat...

5.rész

-Ezt miért csináltad?!

-Mondtam, hogy te is fogsz fürdeni!

-De legalább szólhattál volna!

-Na! A fejedet nem fogom megmosni, nehogy a szemedbe menjen a szappan, de nem fáj...

-Jó...

Lazán elkezdett bevizezni, majd, jött a szappan... Finom mozdulatokkal elkezdett megmosni, a lábaim a hasam a farkam és a hátam... Nem volt olyan rossz, mint amilyennek hittem... Miután alaposan megmosott, lemosta rólam a szappant.

-Ugye nem is volt olyan rossz?

-Nem...

Kivett a vízből, megráztam magam. Megtörölközött, majd a másikkal meg engem törölt le. Nagy nehezen rávett, hogy megszáríthasson... Legalább előbb lettem száraz...

-Látod! Már jobban nézel ki!

-Ezt meg hogy érted?

-Hogy már nem úgy nézel ki, aki beteg... Bocsi, nem megsérteni akartalak, de nagyon rosszul gondoskodhattak rólad...

-...

-Adok még valamit enni, és aludjunk, jó?

-Ühüm...

Adott egy kis húst. megettem, majd mentünk aludni... Alvás közben magához ölelt, én meg bújtam hozzá. Ilyen melegséget belülről életemben nem éreztem... Elmondhatatlanul csodás volt... És meleg... Szívem szerint én is megöleltem volna őt... Mielőtt elaludtam volna, csak arra emlékszem, hogy sikerült...
*Alexa szemszöge.
Olyan aranyos Marko... Ha tehetném örökre ölelném... De... Miért érzek ilyesmit egy macska iránt... Beleszerettem volna? Ááá... Biztos nem... Ő egy macska... Ekkor elaludtam...
Reggel, még ki se nyitottam a szemem, de már félig az eszméletemnél voltam... Valaki átölelt... Én meg bújtam hozzá... Szeretettel teli élmény volt... Várjunk csak... MI?! Hirtelen felpattantam, majd egy ruházatlan fiút találtam magam mellett... Ő is felkelt...
-K-ki vagy?!- látszott rajta, hogy nem érti ő se, hogy mi történt...
-Marko?
-He?- lepődtem meg...- Te nem vagy macska!
-Miért ne lennék?
Megfogtam a kezét és elé tartottam...
-MI A FRANC???
-Te TÉNYLEG Marko vagy?- azért kezdtem el elhinni, mert nem láttam sehol...
*Marko szemszöge.
Ez biztos azok a szemétládák műve. A napi adagok miatt lesz! De... Hogy őt megismertem, így örülök is neki... Beleszerettem macska ként... De így ember ként szerethetem. Belenéztem mélyen a szemébe...
-Alexa... Tudod... Eddig is kötődtem hozz...
-A francba! Anyu az!- suttogta...
Lenyomta a fejemet, rám feküdt, és a takarót meg ránk terítette... Majd az anyukája benyitott...
-Kivel beszélsz?
-Ja. Csak hívott egy barátnőm és volt egy gyors beszélgetés...
-Mi az alattad?
-Csak este nem tudtam elaludni, keménynek éreztem az ágyat, ezért párnákkal béleltem ki...
-Rendben...- mondta elnyújtva- akkor nem is zavarlak...- azzal kiment.
Lemászott rólam, én elvörösödtem...
-Bocsi... Valamit kellett csinálni, nem tudtam hirtelen más megoldást...- suttogta.
*Megint Alexa szemszöge...
Miután bocsánatot kértem, meg se szólalt... Csak nézett... Mélyen a szemembe... Viszonoztam, le se tudtam venni a szemeimet az övéről... Megbabonáztak... Egyszer csak azon kaptam magam, hogy csókolom...

4.rész

Fürdés...

4.rész

-Alexa! Vidd innen azt a rühes dögöt! Úgy is a halálán van! Mit akarsz rajta segíteni?!
-Ha a halálán is lenne, akkor is segítenék rajta! De nincs azon, csak egy kicsi segítségre van szüksége!
-De ha legalább egy kicsit kevésbé beteget hoztál volna, oké... Nagy nehezen, de ENNEK TÖK MINDEGY!
-Értem... De... Vele hagynál egy kicsit?
-De aztán siess be!
-Oké.- bement- Na! Tudsz várni egy negyed órát? Akkor melegben alszol!
-Siess!
-Rendben! Sietek!
Bementem... Beszélgettem kicsit anyuval, majd amikor bement a szobájába, mentem Marko-hoz.
-Gyere!
Azzal beszaladt... Félt, nem tudta hova került...
-Nézd! Erre!- suttogtam, majd mutattam az irányt. Bementünk a szobámba...
*Marko szemszöge:
Óriási ez a ház! Kíváncsi voltam a szobájára... Félve ugyan, de bementem... Az ő illatával volt teli... Pár textildarab a földön... Kupi volt, de... Csodás volt az illatában fürdeni.
-Marko!
-Hm?
-Most nem nagyon tudok veled foglalkozni... Későre jár és még készülnöm kell az alvásra...
-Minek? Csak alszol.
-Nálunk kell fürdeni, beágyazni, másnapra bepakolni... És ilyesmik...
-Mintha a fürdés olyan sokáig tartana... Ahol gáz van megnyalogatod és jó is.
-Ö... Hát... Mi máshogy fürdünk...
-Hogy?
-Szappannal és vízzel...
-Pfúj... Vízzel? Inni még oké, de magadra engedni...
-Mások a szokások...
-És veled mehetek? Szeretném minél többet veled lenni...
-Ha magam után téged is megmoshatlak.- galádkodott...
Tényleg szeretnék minél többet vele lenni... Annyit meg kibírok...
-Oké...
-Akkor mindjárt megyünk fürdeni, csak bepakolok, és beágyazok, feldugom töltőre a telóm... Stb...
Miután elintézte amiket akart, fogott két törölközőt, (ebből az egyik kicsi volt...) és elindultunk... Már maga a szoba nem tetszett... Ránézésre meg lehetett mondani, hogy vízzel kapcsolatos... A rétegeket, ami rajta volt elkezdte levedleni...
-Mit csinálsz?
-Levetkőzök fürdéshez?
-Nekem is le kéne valahogy szednem magamról szedni a szőrömet?
-Dehogy butus! Ezeket mi csak felvesszük, majd később le helyette meg mást.
-Jaaa!
-Látom leesett.
Lehajtotta a wc tetejét, én azon ültem. Miközben vette le a ruháit, egyre nagyobb felületen láthattam a bőrét és az alakját... Ilyen látványban még nem volt részem... Akkor így néz ki egy emberi lány mindenféle textilréteg nélkül.
-Mi az?
-Se-semmi! Miért?
-Mert úgy néztél mintha baj lenne...
Beült a kádba és elkezdett mosakodni, amikor végzett értem nyúlt...

3.rész

Megmagyarázhatatlan érzés...

3.rész

-Nem! Én nem beszélek!- miért nem akarom hogy békén hagyjon... Vele akarok lenni...-Kérlek! Ne menj!
*Alexa szemszöge (a "lány")
Miez?! Bántani akar?! Úgy megijedtem, hogy mozdulni se tudtam... Közeledni kezdett... Egyre jobban megijedtem... Már éppen hozzám ért... Lehunytam a szemem... Egy lágy érintést éreztem... Bújt hozzám... Meglepődtem, majd kinyitottam a szemem.
-Ne-nem akarsz bántani?
-Nem...
-Bi-biztos?
-Úgy tűnik?
-Nem...
-Akkor?
-Biztos nem akarsz bántani...
-És?
-Mi és?-nem értettem mit szeretne...
-Milyen nevem lesz?
-Akkor tényleg nincs...
-Na???
-Milyet szeretnél?
-Örülök... Ha leszek valaki...
-Hm... Hát... Beszélsz.. Szóval nem adhatok macska nevet... Vagyis lehet... De... Szerintem így jobb lenne...- elgondolkoztam majd beugrott egy tökéletes név- it szólnál a Marko-hoz?
A szemében öröm csillant fel, nem hittem volna, ha ettől ekkora öröm tölti el...-Tetszik?
Csak bólogatott. Lassan közelített, majd a kezemhez dörgölőzött. Lassan felemeltem a kezem, hogy megsimogassam... Kicsit hátrált, de tudta, hogy nem azért nyúlok hogy bántsam, ezért szépen lassan hagyta magát... Ahogy néztem a szemét... Szinte bele estem a szemeibe, gyönyörűen világítottak azok a kék szemek... Valamiért nagyon kötődni kezdtem hozzá... Már nem voltam ledermedve, letérdeltem hozzá.
-M-Marko?
-Igen?
Eljössz hozzánk? Anyu hátha megengedi, hogy velünk lakj...- rémület villant a tekintetében...-De ha nem akarsz nem kell!- nem akarom hogy féljen tőlem...
-Ott mit szoktatok csinálni egy macskával?- meglepett a kérdés...
-Amit általában szoktak a családokban... Vagyis...- nagyon szomorú lett...- Ne haragudj... Ha nincs neved gondolhattam volna, hogy kóbor macska vagy...
-Hát... Nem teljesen az voltam...- ez is meglepett...
-Elmondod?
-...
-Ha nem akarod nem kell.- majd mosolyogtam.
-Köszönöm! Mit szerettél volna még mondani?
-Hát... Anyukám nem nagyon van oda a macskákért, de megpróbálhatjuk ha szeretnéd...
-Szeretném...
-Oké, akkor edd meg, és indulunk!- mosolyogtam.
-Rendben.- megette, majd indultunk.
-Vigyelek, vagy jössz mellettem?
-Az milyen? Ugye nem akarsz egy olyan dobozba zárni?!
-Dehogy! Nincs is nálam ilyen... Kézben gondoltam...
-Ööö...
-Nézd...
Leguggoltam hozzá, majd lassan felemeltem a teste elejét, utána hozzá a fenekét.
-Jó így vagy letegyelek?
-J-jó...- mintha zavarba lett volna...
*Marko szemszöge...
Nekem tényleg lételemem ez a lány... Szeretem... Vele akarok lenni...
-É-és neked mi a neved?
-Ó! Milyen bunkó vagyok!- nevetett- Alexa vagyok! Örülök, hogy megismerhettelek!- majd láthattam azt a gyönyörű mosolyát.
-Mi az a szeretet? Mi az a szerelem?- nagyjából tudtam, de volt ami még homályos...
-Hát... A szeretet az, amit a körülötted lévők iránt érzel, határtalan... Sose fogy el. A szerelem meg egy ennél is erősebb kötődés.
-És a szeretetből hogy lesz szerelem?- szeretnék minél közelebb állni hozzá...
-Amikor egy fiú meg egy lány sokat van együtt, van barátság is köztük mielőtt azt hinnéd hogy nincs, kialakul.
-Akkor ez ilyen türelem játék?
-Hát... Ha csak egyoldalú, akkor igen... Ó! Nézd! Itt is vagyunk!
Ha tetszett a rész, légy rendszeres olvasó, és ha akarod, írd ki róla a véleményed! :)