3.rész

Megmagyarázhatatlan érzés...

3.rész

-Nem! Én nem beszélek!- miért nem akarom hogy békén hagyjon... Vele akarok lenni...-Kérlek! Ne menj!
*Alexa szemszöge (a "lány")
Miez?! Bántani akar?! Úgy megijedtem, hogy mozdulni se tudtam... Közeledni kezdett... Egyre jobban megijedtem... Már éppen hozzám ért... Lehunytam a szemem... Egy lágy érintést éreztem... Bújt hozzám... Meglepődtem, majd kinyitottam a szemem.
-Ne-nem akarsz bántani?
-Nem...
-Bi-biztos?
-Úgy tűnik?
-Nem...
-Akkor?
-Biztos nem akarsz bántani...
-És?
-Mi és?-nem értettem mit szeretne...
-Milyen nevem lesz?
-Akkor tényleg nincs...
-Na???
-Milyet szeretnél?
-Örülök... Ha leszek valaki...
-Hm... Hát... Beszélsz.. Szóval nem adhatok macska nevet... Vagyis lehet... De... Szerintem így jobb lenne...- elgondolkoztam majd beugrott egy tökéletes név- it szólnál a Marko-hoz?
A szemében öröm csillant fel, nem hittem volna, ha ettől ekkora öröm tölti el...-Tetszik?
Csak bólogatott. Lassan közelített, majd a kezemhez dörgölőzött. Lassan felemeltem a kezem, hogy megsimogassam... Kicsit hátrált, de tudta, hogy nem azért nyúlok hogy bántsam, ezért szépen lassan hagyta magát... Ahogy néztem a szemét... Szinte bele estem a szemeibe, gyönyörűen világítottak azok a kék szemek... Valamiért nagyon kötődni kezdtem hozzá... Már nem voltam ledermedve, letérdeltem hozzá.
-M-Marko?
-Igen?
Eljössz hozzánk? Anyu hátha megengedi, hogy velünk lakj...- rémület villant a tekintetében...-De ha nem akarsz nem kell!- nem akarom hogy féljen tőlem...
-Ott mit szoktatok csinálni egy macskával?- meglepett a kérdés...
-Amit általában szoktak a családokban... Vagyis...- nagyon szomorú lett...- Ne haragudj... Ha nincs neved gondolhattam volna, hogy kóbor macska vagy...
-Hát... Nem teljesen az voltam...- ez is meglepett...
-Elmondod?
-...
-Ha nem akarod nem kell.- majd mosolyogtam.
-Köszönöm! Mit szerettél volna még mondani?
-Hát... Anyukám nem nagyon van oda a macskákért, de megpróbálhatjuk ha szeretnéd...
-Szeretném...
-Oké, akkor edd meg, és indulunk!- mosolyogtam.
-Rendben.- megette, majd indultunk.
-Vigyelek, vagy jössz mellettem?
-Az milyen? Ugye nem akarsz egy olyan dobozba zárni?!
-Dehogy! Nincs is nálam ilyen... Kézben gondoltam...
-Ööö...
-Nézd...
Leguggoltam hozzá, majd lassan felemeltem a teste elejét, utána hozzá a fenekét.
-Jó így vagy letegyelek?
-J-jó...- mintha zavarba lett volna...
*Marko szemszöge...
Nekem tényleg lételemem ez a lány... Szeretem... Vele akarok lenni...
-É-és neked mi a neved?
-Ó! Milyen bunkó vagyok!- nevetett- Alexa vagyok! Örülök, hogy megismerhettelek!- majd láthattam azt a gyönyörű mosolyát.
-Mi az a szeretet? Mi az a szerelem?- nagyjából tudtam, de volt ami még homályos...
-Hát... A szeretet az, amit a körülötted lévők iránt érzel, határtalan... Sose fogy el. A szerelem meg egy ennél is erősebb kötődés.
-És a szeretetből hogy lesz szerelem?- szeretnék minél közelebb állni hozzá...
-Amikor egy fiú meg egy lány sokat van együtt, van barátság is köztük mielőtt azt hinnéd hogy nincs, kialakul.
-Akkor ez ilyen türelem játék?
-Hát... Ha csak egyoldalú, akkor igen... Ó! Nézd! Itt is vagyunk!
Ha tetszett a rész, légy rendszeres olvasó, és ha akarod, írd ki róla a véleményed! :)