2.rész

Szeretem...

2.rész

-Szia cicus, nagyon éhes lehetsz... Még jó hogy két halkonzervet vettem... Biztos szomjas is vagy...  Hm... Ezt kiöntöm a földre és kapsz a vizemből a konzervbe.

Ez az ember... Melegséget áraszt... De inkább kerülöm, nem tudom ez mi, de nem is akarom... Megint fújtattam. Az ember szomorú lett...

-Értem... Nem baj, azért itt hagyom, tudj enni. Látom félsz tőlem... Holnap ilyen tájt vissza tudsz jönni? Mert én holnap itt leszek. hozok ennivalót.
Azzal el is ment... Megszagoltam amit letett a földre, majd lassan megettem, utána megittam a vizet... Sokkal jobban voltam... De... Ki lehetett az a lány? Valami nagyon megfogott benne... De mi lehetett az? Lehet... Hogy az a gyönyörű tekintete... De... Miről dumálok én?! Ő egy ember!
Ekkor eszembe jutott, hogy már az emberek szemszögéből látom a többi embert, nem mint macska... A sok kezelésnek hála...
-Ne sírj már! Meg se érdemelt az a pöcs!
-De hát ha szeretem?-majd sírt tovább.
Két lány ment el mellettem, őket hallgattam... Szeretem? Az meg mit jelent? Mi az? Majd hallgattam tovább amit beszélnek, hátha megtudom...
-Már az elején mondtam, hogy nem éri meg, de rám se bagóztál!
-Tudod, hogy nekem lételemem! Úgy szeretem! És... És most meg elveszítettem...
A szeretet az egy lételem? Szükség van rá? Én meg azt se tudom mi...
-Na! Ne sírj már utána! Meg sem érdemelt!
De mi??? Mi nem érdemelt meg?
-Beki! Te ne ess ebbe a hibába, hogy a szerelem elvakít és minden mást elhanyagolsz! És... Csak arra a fiúra gondolsz... Neki adod mindened...-ezzel újra bőgött...
Akkor ha szeretsz valakit, az a szerelem... És lételem a másik fél? Az milyen lehet? Akkor ez a szerelem... Az emberek ettől mások az állatoktól? A szerelem miatt?
Viszont azt kezdtem észre venni, hogy hangosan beszélek...
-Ááá!- üvöltöttem.
Mi a franc folyik itt?
*Másnap reggel.
Már megint éhes vagyok... Hátha megint ad az az ember a hentes izében...
Elmentem oda és bementem. Vártam míg észre vesz, majd elment és megint visszajött olyan izével a kezében.
-Ma valahogy jobban festesz mint tegnap cicus!- és mosolyogva lerakta elém az izét.
-Hát... Jobban is érzem magam.- az ember meghátrált...
-T-te beszélsz?!
A francba! Még nem szoktam hozzá!
-Akarom mondani... Meow!
Sajna csak fehérebb lett, ezért inkább elindultam, a számban az izé kajával.
A nap további részében azon voltam, hogy ne beszéljek... Majd eljött az este. Nagyon sokat vártam... Már el akartam indulni, amikor hallom a kiabálását miközben szalad felém... Meghátráltam, mikor ezt látta, lassított.
-Bocs cicus... Anyu alig akart kiengedni, ezért sutyiba jöttem... Tessék! Ma tudtam hozni sült húst és tejet!- majd lerakta elém.
Én csak néztem rá, hogy azért érdekel-e a lány mert szeretem, vagy valami másért.
-Egyél cica... Hm... A cica közhelyes... Van neved? Ha van, ide tudod hozni a nyakörved, hogy elolvassam?
-Mintha egyáltalán lenne nevem!- igaz... Fájt, de egyben jól esett amit mondott... Mert gondolt rám, hogy nekem milyen a cicázás...
-B-beszélsz?!- ja igen... El is felejtettem...